Az egyszer volt helyekre nem volna szabad visszatérni soha. Az idő, a folyton építő és romboló, végérvényesen és visszavonhatatlanul megváltoztatja azt, amire emlékezünk. Hiába keresném az akkori létem a jelenben, mert ami elmúlt az mindörökre múlt el. Nem kel fel többé aranysziporka záporában a nap a Ló-hegy felett. Nem sóhajt könnyű hajnali párát a tó opálosan zöld vize. Nem csillan többé a déli verőfény a nyitott ablakok szárnyán. Nem poroszkál napnyugtakor hazafelé a poros utcákon a csorda. Nem fogad rejtekébe a György fenyves szélben orgonaként zúgó fái alatt. Nem leszek én sem az egyszervolt kisfiú, aki azóta is szüntelenül itt dörömböl bennem, fáradhatatlanul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése