Egyre hív, követel magának az út. Felvillannak régebbi utak és nyarak emlék-mozaikjai, mintegy megerősítésként. Napkelte az ősök földjén, az örök mediterrán létérzésben. A tenger percről-percre változó kékjei a sós-jódos párafelhőben. Az Andok szédítő meredélyei és örök hó lepte csúcsai az egyenlítői mesevilágban. A Csendes-óceán szigetein rejtőző, számkivetett élettöredékeim magánya, mind-mind visszahív.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése