2014. március 28., péntek

2014. március 15., szombat

Kis mai történelem lecke

Minden kommentár nélkül, csak a történelmi hűség kedvéért, amint a bal kézzel történő tisztelgés is, merthogy az a szív felőli oldal.



2014. március 12., szerda

Az körrűl vala

Magamat sem értem, miért tud meglepni még mindig, hogy a kör kizárólag önmagába képes visszatérni? 

2014. március 7., péntek

2014. március 6., csütörtök

Vallomás

Az egyszer volt helyekre nem volna szabad visszatérni soha. Az idő, a folyton építő és romboló, végérvényesen és visszavonhatatlanul megváltoztatja azt, amire emlékezünk. Hiába keresném az akkori létem a jelenben, mert ami elmúlt az mindörökre múlt el. Nem kel fel többé aranysziporka záporában a nap a Ló-hegy felett. Nem sóhajt könnyű hajnali párát a tó opálosan zöld vize. Nem csillan többé a déli verőfény a nyitott ablakok szárnyán. Nem poroszkál napnyugtakor hazafelé a poros utcákon a csorda. Nem fogad rejtekébe a György fenyves szélben orgonaként zúgó fái alatt. Nem leszek én sem az egyszervolt kisfiú, aki azóta is szüntelenül itt dörömböl bennem, fáradhatatlanul. 

2014. február 23., vasárnap

Az kikeletrűl vala

Hat nap és márciust írnak a naptárak, bár a tavasz már itt settenkedik körülöttünk. Semmi kétség, a gerlék és szarkák fészket raknak, sorra nyitnak a korai virágok és néhány napja megérkezett az első gólya is. Ez már nem mérhetetlen elbizakodottság és optimizmus, ez már maga a tavasz feleim.

2014. február 9., vasárnap

Télvégi státusz

Fele lányomat és lovamat, egész királyságomat adnám egy fájdalommentes napért. Hideg verítékben fürdik testem és lelkem és jeges rémület szorítja szívemet minden másodpercben. Valahogy így...