Körforgás

Egyre hív, követel magának az út. Felvillannak régebbi utak és nyarak emlék-mozaikjai, mintegy megerősítésként. Napkelte az ősök földjén, az örök mediterrán létérzésben. A tenger percről-percre változó kékjei a sós-jódos párafelhőben. Az Andok szédítő meredélyei és örök hó lepte csúcsai az egyenlítői mesevilágban. A Csendes-óceán szigetein rejtőző, számkivetett élettöredékeim magánya, mind-mind visszahív.

A nap könnyei

A filmben, az orvosnő rögzítőkötést helyez fel valaki lábfejére, az esőerdő mélyén, majd a következő utasítást adja a betegnek:

"- Tartsa szárazon!" 

Baszd meg, jártál már esőerdőben? Szárazon!

Más: a cselekmény nagyrészt Nigériában játszódik. Az esőerdőben menekülő csapat hátterében jól látható egy hím mandrill. Hatásos kép, egyetlen baki: a mandrill nem honos Nigériában. A Niger folyótól keletre, Kamerunban viszont igen. Ettől eltekintve, nézhető a film, de semmi több. Mai, kis füstölgésem című rovatunkat olvashattátok.

Mi querida tierra

Farolito

Május lassanként búcsúzó illatai felhőzték be a hajnal első sugarait. Az akác már elvirágzott, az olajfűz éppen illatorgiában fürdik és az összhangba alig észrevehetően egy-egy korai hárs illata vegyül, mindezt fűszerezi citromfáim virágjainak mindent elsöprő szerelmes sóhajtása. A kényszerű vegetálást lassanként felváltja valami még meghatározhatatlan várakozás, egy csipetnyi életkedv kezd kibontakozni a nihil súlyos fellege alól.

Május elé

A semmi ága helyett éppen a nihil ölében üldögélek. Nem tör át semmi a semmin. Csak létezem és egyre céltalanabbul. Csak lélegzem még mindhalálig mintha egyéb dolgom nem is lenne már ezen a világon.

Adiós don Gabo

El mundo llora al Gabo. Ya sabemos bien que signífica la frase: Cien años de soledad.

Ars poetica

Ningún lugar donde puedo estar que no sea donde tengo que estar. Todo lo que necesito es Ecuador.