Státusz

Amikor azt hiszed, hogy nincs mélyebb pontja az életednek, hamarosan rácáfol az élet. Egy régi barát szerint: "Amennyit a kerék le, annyit le!" Nos, innen lesz szép felállni és nem kis feladat. 

Siempre adelante y no mires atrás.

Élni tudni kell

Van abban némi báj, amikor az aranyló októberi verőfényben, 11:40-kor valaki "jó reggelt" kíván. Dolce vita. Minden kommentár nélkül.

Vivimos sola una vez

A késő nyár utolsó cseppjei, elsuhanó percei magukkal ragadtak egy gyermekkori barátot is. Az egyre gyorsulni látszó idő napról-napra halmozza veszteségeimet és megtanít rá, hogy becsüljem azt a kevés jót, ami még megmaradt. Ami elmúlik, az egyszersmind végleg eltűnik az életemből. Fogyatkoznak a barátok és a hátralévő idő is, és egy napon majd magam is távozni kényszerülök. A még meglévő időt jól kihasználni, okosabban élni, megbecsülni minden pillanatot, arra vezet most az út.

Körforgás

Egyre hív, követel magának az út. Felvillannak régebbi utak és nyarak emlék-mozaikjai, mintegy megerősítésként. Napkelte az ősök földjén, az örök mediterrán létérzésben. A tenger percről-percre változó kékjei a sós-jódos párafelhőben. Az Andok szédítő meredélyei és örök hó lepte csúcsai az egyenlítői mesevilágban. A Csendes-óceán szigetein rejtőző, számkivetett élettöredékeim magánya, mind-mind visszahív.

A nap könnyei

A filmben, az orvosnő rögzítőkötést helyez fel valaki lábfejére, az esőerdő mélyén, majd a következő utasítást adja a betegnek:

"- Tartsa szárazon!" 

Baszd meg, jártál már esőerdőben? Szárazon!

Más: a cselekmény nagyrészt Nigériában játszódik. Az esőerdőben menekülő csapat hátterében jól látható egy hím mandrill. Hatásos kép, egyetlen baki: a mandrill nem honos Nigériában. A Niger folyótól keletre, Kamerunban viszont igen. Ettől eltekintve, nézhető a film, de semmi több. Mai, kis füstölgésem című rovatunkat olvashattátok.

Mi querida tierra

Farolito

Május lassanként búcsúzó illatai felhőzték be a hajnal első sugarait. Az akác már elvirágzott, az olajfűz éppen illatorgiában fürdik és az összhangba alig észrevehetően egy-egy korai hárs illata vegyül, mindezt fűszerezi citromfáim virágjainak mindent elsöprő szerelmes sóhajtása. A kényszerű vegetálást lassanként felváltja valami még meghatározhatatlan várakozás, egy csipetnyi életkedv kezd kibontakozni a nihil súlyos fellege alól.