Egyre hív, követel magának az út. Felvillannak régebbi utak és nyarak emlék-mozaikjai, mintegy megerősítésként. Napkelte az ősök földjén, az örök mediterrán létérzésben. A tenger percről-percre változó kékjei a sós-jódos párafelhőben. Az Andok szédítő meredélyei és örök hó lepte csúcsai az egyenlítői mesevilágban. A Csendes-óceán szigetein rejtőző, számkivetett élettöredékeim magánya, mind-mind visszahív.
2014. június 29., vasárnap
2014. június 9., hétfő
A nap könnyei
A filmben, az orvosnő rögzítőkötést helyez fel valaki lábfejére, az esőerdő mélyén, majd a következő utasítást adja a betegnek:
"- Tartsa szárazon!"
Baszd meg, jártál már esőerdőben? Szárazon!
Más: a cselekmény nagyrészt Nigériában játszódik. Az esőerdőben menekülő csapat hátterében jól látható egy hím mandrill. Hatásos kép, egyetlen baki: a mandrill nem honos Nigériában. A Niger folyótól keletre, Kamerunban viszont igen. Ettől eltekintve, nézhető a film, de semmi több. Mai, kis füstölgésem című rovatunkat olvashattátok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)