Az igaz barátságrúl vala

Empirikus megállapításom: Csalódni annyi, mint ráébredni, hogy valakit olyan tulajdonságokkal ruháztunk fel, amilyenekkel az, soha nem rendelkezett,

Personal

A tél kapujában állok, a kapuban ahol soha nem szerettem állni. A folyton múló és gyorsulni látszó idő, egyre kevesebb lesz. A kikelet még elérhetetlen távolságban van, csak a tűnődés marad társam és a kérdés:

Vajon hány tavasz van még ezen a végesnek szabott úton?

Státusz

A jórészt magam generálta káosz még mindig fogva tartja létem. Apró lépésekkel kifelé tartok a szorongatott létből. A tempót őrjítően lassúnak érzem, bár lehet, hogy csak türelmetlenségem feszít keresztre éppen.

Personal

A káoszból kivezető út ismét megtorpanni látszik. Újabb és újabb akadályok nehezítik a kivergődést. Megadni nem fogom magam, hiszen soha nem tettem eddig sem.

Hasta la victoria, siempre.

Sic transit gloria mundi

Kétségtelen, hogy az ifjúság tovaszállt. Minap mindezt megerősítette egy jelenet. Hazafelé tartva felszálltam a zsúfolt buszra. Az első ülésről azonnal felpattant egy húsz év körüli, csinos lány. 

- Tessék leülni!

Egy világ omlott össze bennem a másodperc törtrésze alatt. Hát itt még azért nem tartunk, hogy nők adják át helyüket nekem.

Mosolyogva, de megsemmisülve hárítottam el az invitálást.

Így múlik el a világ dicsősége.

Personal

Az ősz kapujában állok. A változó színek és formák csodája simítja lelkem viharos fodrait, Mindent felülír a metamorfózis visszavonhatatlan örökös körforgása. A körülöttem lévő káoszból lassan kitörök már, bár hosszú még az út odáig.

Az eltelt időrűl vala

A hallgatás 3 éve véget érni látszik, grafomániám újra életre kelt. Az eltelt idő alaposan felforgatta, egyszersmind átalakította életem minden színterét. Minden folytonosan és végérvényesen változik körülöttem. Vándorcigány vérem maradt csak változatlan, mely örökösen és nyughatatlanul útra kelni kényszerít. A még hátralévő idő, most egyre erre szólít.