A késő nyár utolsó cseppjei, elsuhanó percei magukkal ragadtak egy gyermekkori barátot is. Az egyre gyorsulni látszó idő napról-napra halmozza veszteségeimet és megtanít rá, hogy becsüljem azt a kevés jót, ami még megmaradt. Ami elmúlik, az egyszersmind végleg eltűnik az életemből. Fogyatkoznak a barátok és a hátralévő idő is, és egy napon majd magam is távozni kényszerülök. A még meglévő időt jól kihasználni, okosabban élni, megbecsülni minden pillanatot, arra vezet most az út.
